Folytassátok utatokat a 6. állomásra, ott derül ki, hogy merre vezet először hősünk útja!
Most olvassátok fel a következő meserészletet!
A fiú ment, mendegélt. Délben egy erdőhöz ért. Annak a szélén hűs forrás fakadt. Leült a csobogó forrás mellé, elővette a hamuban sült pogácsát, és majszolni kezdte. Hát amint ott eszeget, egyszer csak látja, hogy megnyílik a föld. Egy kis emberke bújt elő a nyílásból. Igen piciny volt, akkora, mint a hüvelykujjam. De bajusza meg szakálla jó nagy volt.
- Hallod-e, te kedves legényke, adj nekem is ennem valamit, mert igen-igen megéheztem.
- Szívesen - mondta a legény -, de alig hiszem, hogy jóllaknál vele. Nem sokat hoztam magammal, csak egyet. - Hát add ide azt az egyet kérte az emberke.
Tessék, itt van. Jó étvágyat kívánok - nyújtotta a maradék pogácsát az emberkének. Még több mint a fele megvolt.
Az emberke megette az utolsó morzsáig a pogácsát. A legény csak a nyálát nyelte.
- Hát ez jólesett - mondta elégedetten az emberke. - Köszönöm, hogy megvendégeltél.
- Váljék egészségedre - így a legény.
- Kár, hogy kevés volt. De látom, hogy szívesen adtad. Ezért számíthatsz majd a segítségemre.
- Az rám fér majd.
Most pedig találjátok meg a helyes választ a következő kérdésre!
Hú, de nagy utat tettetek meg, elértetek ti is a forráshoz! Megtaláltátok a vízen járók védőszentjének szobrát? Ha a szobor mellett indultok a forrás felé, hány lépcsőfokon kell lemennetek?
Z) 10
É) 12
C) 14
A helyes megfejtés mellett található betűt jól jegyezzétek meg, a végén szükségetek lesz rá!